A Túristvándi vízimalom
   A cikk forrása: www.kirandulastippek.hu

   Az ipartörténeti szempontból egyedülálló, XVIII. század végén épült vízimalom a Felső-Tisza vidék büszkesége, népi stílusban épült szerkezetével, három alulcsapós vízikerekével egész Közép-Európában ritkaságszámba megy.
   A malmot már 1315-ben megemlítik a Kende féle levéltári anyagok – de elképzelhető, hogy már előbb is létezett –, azonban az egy korábbi építmény lehetett, a ma is működő verziót a Mária Terézia kori 1752-es írásos emlékekhez kötik, bár egyes feltételezések szerint korábban építették.
   A korszerűsítésre 1927-ben került sor, ekkor az 1904-ben készült gépészeti berendezéseket helyezték el benne. Egyik hengerszéke a gabonaszemek töretéséért, a másik a darák és a dercék őrléséért felel.
   A második világháború után igen súlyos károkat szenvedett el, használható vasait leszedegették, az összedőlés fenyegette. 1963-ban, majd 1977-ben zajlottak komolyabb munkálatok, tetőzetét visszaállították paláról az 1890 előtti zsindely tetőzetre.
Legutóbbi felújítására 1995 és 1998 között került sor, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megbízásából.
   A malom átélte az évszázadok viharait, változásait. Egész Európa egyetlen ilyen felépítésű és méretű vízimalma. A három, a vízilapátokkal együtt 6 méter 20 cm átmérőjű kerekekkel működő alulcsapós vízimalom nyugati oldala a partoldalba van építve, többi része cölöpökön.
   Az épület teteje fazsindellyel fedett, két tornya van. Déli oldalán helyezkednek el a kerekek és a duzzasztó zsilip. A belső tér megvilágításáról tizenegy ablak gondoskodik, kívülről pedig három erkély díszíti, melyekről elbűvölő panoráma nyílik a kis folyóra és a környékre.
   A malom szerkezete, hála az alapos felújításoknak működésre, őrlésre alkalmas ma is, melyet húsz fő feletti csoportoknak be is indítanak. Az épületben megtekinthető egy kiállítás is, melyben a vízimalom történetével, működésével ismerkedhetnek meg az idelátogatók.

   Egyéb források: