Szatmári Múzeum
  – Szekér-, kocsi- és hintógyűjtemény
   A cikk forrása: www.mozaikmuzeumtura.hu

   Magyarország legkeletebbi szegletének bemutatására vállalkozik a mátészalkai Szatmári Múzeum, amely változatos tárlatok segítségével ismerteti meg az érdeklődővel a helyi emberek életét, szokásait, történelmét. Először az itt kutató, szociológiai tanulmányokat is író Móricz Zsigmondra és a Szamosháti tájszótárt kiadó Csűry Bálintra hivatkozva merült fel az igény – már az 1930-as években – egy szatmári múzeum létrehozására, ám erre egészen 1976-ig kellett várni. Ekkor Márton Árpád tanár gimnáziumi gyűjteményére alapozva nyílt meg a tájegységet bemutató állandó kiállítás.
   Az egykor ispáni lakásként is szolgáló szecessziós Péchy-palota épülete lett a múzeum otthona, s a kollekció gyors gyarapodásnak indult. Az első igazgató, dr. Farkas József hozta létre Magyarország első szekérmúzeumát, amely a Szamoshát, a Tiszahát, az Erdőhát és az Ecsedi-láp falvainak régi kocsijait állította ki. A kollekció később tovább gazdagodott a 19–20. század hintóival, így mára – közel száz kocsijával, szekerével, hintójával – a múzeum legjelentősebb gyűjteményévé nőtte ki magát.
   Állandó kiállítás mutatja be Mátészalka múltját (képeslapokon) és jelenét (fényképeken). Külön tárlatot szenteltek a villamosításnak, a magyarországi települések közül ugyanis Mátészalkán gyulladt ki először az elektromos közvilágítás. (Érdekesség, hogy 1888 után 75 évvel az innen huszonöt kilométerre fekvő Aporligetet kötötték be utolsóként a hálózatba.) Gábor Marianne Érdemes művész festményei és a tiszakóródi keramikus, Kertész Klára alkotásai ugyancsak megtekinthetők az állandó tárlaton.
   Minden évben számos időszaki kiállítás is várja a látogatókat; az elmúlt éveket elsősorban fényképészeti, festészeti és grafikai tárlatok jellemezték. Fontos tudnivaló, hogy a téli időszakban a múzeum hétvégenként zárva tart.

   Egyéb források: