Nagy Gáspár:
Egy végtelen ballada közepe

A legszentebb éjen
ő sem alhat mélyen,
boldog bégetését
angyalok karához:
Isten-orgonához
fölkínálja szépen.

Pedig farkas látta,
s igen megkívánta,
vén sasok is látták,
mégúgy megkívánták;
a legszebbik nyájból
hozza már a bátor
s legderekabb pásztor.

Hozza, óva hozza
pásztorok ösvényén,
mintha keskeny pallón,
nagyon ingón-hajlón,
szép csillagvilágnál
ama kicsi bárányt.

Remegő gyapjával,
tűz-lehelletével,
áll a kicsi bárány
istálló jászlánál:
fiúi bölcsőnél,
s jó Teremtőjének,
Pásztorának látja.

   (Faggyas László zenéje)

   A felvételekről: