Szent Jakab templom
   A cikk forrása: www.kirandulastippek.hu

   A lébényi Szent Jakab apostol-plébániatemplom román stílusban épült középkori keresztény templom, Magyarország egyik legjelentősebb középkori építészeti emléke, a Győrtől mintegy húsz km-re fekvő város országos hírű nevezetessége.
   Első írásos emléke egy 1208-ban kiadott oklevél, de falai már valószínűleg 1206-ban álltak, hiszen külső falába vésve találjuk ezt az évszámot. Köveit a fertőrákosi kőfejtőből hozták. A XIII. század elején épült Árpád-kori templom a tatárjárást (1242) még átvészelte, de a török háborúk során többször is erősen megrongálódott.
   A török pusztítások során a bencés szerzetesek elhagyták itteni birtokaikat, Pannonhalmára költöztek, és a kolostor lakatlanná vált. A romos apátságot 1631-ben a jezsuiták kapták meg, néhány éven belül az épületeket helyre is állították, ám a templomot 1683-ban a törökök ismét felégették, a tetőzet és az eredeti boltívek beszakadtak. Az újabb helyreállítás során a két toronyra sátortetőt építettek. A jezsuiták rendjük feloszlatása (1773) után elhagyták Lébényt, a kolostor másodszor is elnéptelenedett. A birtokok többségét a Zichy-család szerezte meg, ők a templomot a falunak adták át, így az 1830-ban Lébény plébániatemploma lett.
   Az újabb helyreállítás során a romos kolostorépületek nagy részét lebontották, egy kisebbik részt pedig meghagytak a plébániának. A templomépület azonban 1841-ben újra tűzvész áldozata lett, tornyait utóbb egyszerű, barokkos sisakokkal látták el. Végül a templom mai formáját az 1862-től 1879-ig tartó restaurálás során nyerte el, lehántották az évszázadok rétegeit, és ma az Árpád-kori csupasz falak állnak előttünk.
   Alaprajza keletelt, háromhajós, keresztház nélküli, hajónként egy vonalra helyezett félkörös szentélyekkel záródik. Felépítése bazilikális, átmenő boltozatú, két nyugati toronnyal, kegyúri karzattal, fő- és déli oldalkapuval. A tornyok alsó szintje a templomtérbe kapcsolódott, és csak az északi toronyba utólag beépített lépcső miatt falazták el az egyiknél.
   A nagy felületű homlokzatokat kisméretű, félköríves záródású ablakok törik át. A román stílus egyszerű szigorúságát árasztó homlokzattal szemben éles kontrasztot képez a bélletes kapubejárat a finoman faragott dús növényi ornamentikájával, a Jót és a Rosszat megszemélyesítő karakterfejekkel. Az ívmező freskója a XIX. században készült. A déli homlokzat kapudíszét, ahol most a bejárat van, geometrikus elemek, az ún. normann pálcadíszítés uralja.
   A templom belsejét is nagy síkfelületek jellemzik. A szépen faragott leveles oszlopfők különösen szembetűnők a dísztelen csupasz falak között. Egykori berendezéséből nem maradt mára semmi. A neoromán szárnyasoltár, az ezzel szépen harmonizáló szószék és a színes üvegablakok a középkor hangulatát idézik, de ezek már az újkor alkotásai.

   Egyéb források: