Ratkó József:
Mint Isten

Mint Isten, aki hozzá látott
megteremteni a világot,
úgy elgondoltam, rendbe tettem
minden dolgot az én szívemben.

A dalt a csörrenő habokba,
álmot villámló csillagokba,
munkát a munkás tenyerébe,
s szerelmet – azt is a helyére.

S bárha tömérdek volt a munka,
bolond agyam, karom se unta,
csakhogy a fölaprózott Minden,
mint égitest, helyén keringjen.

Hol kegyelmezve, hol meg ölvén
– mikor hogy kívánta a törvény –
csak dolgozgattam, s szégyenszemre
most nem találok a helyemre.

   (F. Sipos Bea zenéje)

   A felvételekről: