Kalász László:
Nőttön nő

                 ezüst szakállam
negyvenhét évet kiálltam
ideje volna dalolni
felnőtt fejjel gondolkodni
vélni a világ dolgáról
hazám igaz igazáról
töprenkedni fűről fáról
zengedezni a világról

azért jött anyám világra
azért dőlt apám anyámra
hogy élhessen az a lurkó
aki széles szájjal zengő
azért jöttem a világra
hogy a világ hasznom lássa
– fülemig ér nevetésem
sírtam volna pedig éppen

ej öröm mi búra termett!
bánatai örömömnek!
némaságomban is: ének!
s felzokogó nevetések!
guzsalyról fonják szavamat
szél-fonállal híznak orsók
szelek szelei dagadnak
évszázadok pörgedeznek
idők ujjai pörgetik
s kő-begyük közt forgolódnak:
omladó remény balga hit
szédítgeti az orsókat

ülj asszonyom az ölembe
ha ölelni jőne kedvem
ha ölelni jőne kedvem
ülj asszonyom az ölembe!
három gyermek hozz poharat
három gyermek szaladozzál!
egy pohárban bort boldogat
egyben keserű sört hozzál!
egyben pedig a legerős
körülgyöngyöződő álmot
hogy már dolgom lenne egész
teljes útja a világnak!

   (Faggyas László zenéje)

   A felvételekről: