Zalán Tibor:
1849, ősz

Elnyíltak a völgyben a kerti virágok,
Hűvös szelek járnak, kavarog az ég.
Hóba bújt a vén hegy, füstölnek az erdők,
Nehéz batyujával közelít a tél.

Nagy madarak szállnak, fázik a harangszó,
Tűzhöz ül az ember, korán ágyra tér.
Farkas szól a völgyből, riadnak az őzek,
Vér csöppen a fűre, bújik, aki él.

Messze jár, ki elment, vissza sose tér már,
Szabadság, szerelem – zord idő szitál.
Kialudt a csillag, fázva nézzük egymást
Régi tábortűznek húnyó lánginál.

   (F. Sipos Bea zenéje)

   A felvételekről: