Wathay Ferenc:
XXIIII. ének – részletek
               mely az magyar nemzetségnek nyomorult, múlt és jelen való állapatját traktálja

Áldott magyar nemzet kevés maradékja,
Régen Európának ki valál csillagja,
Avagy ez világnak tüköre s zászlója,
Az jó, tisztességes hírnek kívánója.

Szolgálatom néked örökké ajánlom,
Ne bánd, néhány versöm hogy tenéked mondom,
Édös nemzetségöm, mert romlásod szánom,
Siratom, szerencséd hogy semmit nem látom.

Régi hatalmadat mert hogyha gondolom,
Viszont nagy romlásod eszemben forgatom,
Múlt száz esztendő közt karidtúl irtózom,
S jövendőtűl kétször inkább iszonyozom.

De édös nemzetség, kérlek, fogadd szómat,
Ne nézd az én gyarló tudatlanságomat,
Hanem tanácsomban jó igazságomat,
S bizonnyal megláthadd jövendő hasznodat.

        (A teljes szöveg  >>>
        Keletkezése 1604-re tehető
        Korabeli dallammal énekelve
        feld.: Hangraforgó)

   A felvételekről: