Hajnal Anna:
Formáltál engem örömödre

Formáltál engem örömödre,
két könnyü lábbal, szinte szállnék,
s ha hirtelen kinőne szárnyam
nem lenne váratlan ajándék,
mert aki lát meglátja rajtam;
ez itt az Isten kedvelt lánya,
akit a szelek körüllengnek
s kinek a tavasz új ruhája.

Formáltál engem örömödre,
de ékesits fel most csodákkal!
szivárványt küldj sötét szemére,
ha lát, lásson hétszin varázzsal.
Hadd lásson tündéreknél szebbnek,
éjjel nevemre felriadjon,
mint akit kékes villám keltett
s utána szédülten virrasszon.

Ha jön a reggel minden fényben
harmatban hőben felidézzen,
ha nem lát értem sóvárogjon,
és hogyha lát, hát megigézzem.
Formáltál engem örömödre,
de öltöztess most illatokba!
lépéseim füröszd zenében,
s csillagokat bűvölj hajamba.

Tedd meg most legnagyobb csodádat,
segitsed meg most kicsi lányod,
mert ha nem látom érte sírok,
s ha látom majdnem holtra válok.
Tedd, étlen-szomjan engem várjon,
és sírjon értem apadatlan,
s boríts el minden édességgel,
hogy mindezért megvígasztaljam.

   (F. Sipos Bea zenéje)

   A felvételekről: