Az Avasi templom (rom)
   A cikk forrása: www.szigliget.hu

   ...másnéven a Csonka-torony
   Szigliget talán legrégebbi épülete ez a templom azok közül, amelyek még ma is állnak. A római korban egy épület állt itt, amit az 1958-ban feltárt, toronyhoz tartozó templomrom hajójának falaiban látható, halszálka-szerűen rakott kövek bizonyítanak. Ezt a fajta falszövetet a rómaiak alkalmazták, a hazai középkori épületekben, romokban hasonlót nem ismerünk. Valószínűleg, ez időben már hanyatlóban volt a régi település, mely az 1420-ban írt oklevél szerint a XV. század elején már teljesen elnéptelenedett.
   Pusztulása már a török támadásai során (1558) megkezdődött, s helyzete a hódoltság alatt csak tovább romlott. Az elnéptelenedett falu templomát az ország töröktől való felszabadítása után sem állították helyre, s az tovább pusztult. Köveit a falu házainak építéséhez hordták el. Szigliget újratelepülése a mai falu helyén, a vár alatt indult meg erőteljesebben a 18. században. Ilyen régi építményekhez általában mindenhol fűződnek hiedelmek, legendák. Ez alól az Avasi-torony sem kivétel. Ehhez a templomhoz a kőkecske legendája fűződik.
   „... A templom előtt volt régen egy kőkecske. A gyerekek azon szoktak játszani, lovagolni... Régen történt, hogy egy vasárnap odajött egy katona és egy nagy bárddal kettévágta a kőkecskét. Tele volt aranypénzzel. A kőkecskét még a törökök hagyták itt. A katona is török volt, így ő tudta, hogy mit rejt a kőkecske. A katona elvitte a sok pénzt. A kecskét meg később szétverték a gyerekek.” A toronyhoz sokféle más hiedelem fűződik. Van, aki azt mondja, hogy „török hagyomány”, más meg a „vörösbarátok” templomromjának tartja. Ahogy a környéken lakó emberek mesélik, igen elvadult hely volt ez régen. Az út építésekor és a környező házak alapjainak ásásakor sok csont és koponya került elő a torony környékén. Sokan féltek is itt lakni eleinte, mert akkor még a halottakat is a toronyban helyezték el temetésig. Azóta azonban már beépült környéke és történetére is némi fény derült. Az egykori római épületet bizonyítja az ásatásnál nagy számban előkerült peremes, vörösre festett téglatöredék is. Az Avasi-torony rómaiak által is lakott környékén egy kisebb népesség feltehetően megérte a honfoglalás korát, majd a magyarságba beleolvadt, s azokkal keveredve ugyanazon helyen rakta le Szigliget falu alapjait. Egy 1420-ban felvett határjárásban leírják, hogy a szigligeti faluban még áll a Mindenszentek tiszteletére épült kőtemplom. Minthogy Szigliget zárt területén nincs más, az Avasi-torony környékéhez hasonló, településre alkalmas terület és sehonnan sem kerültek elő Árpád-kori leletek, az oklevélben említett Mindenszentek temploma nem lehet más, mint a mai Avasi-templom, mely az középkori Szigliget plébániatemploma volt. A római épületet 1260-1262 között az Atyusz nemzetség építőműhelyéhez tartozó, szerényebb képességű, helyi mesterek építették át keresztény templommá. Formailag, szerkezetileg hasonlít az egregyi és a felsőörsi templomok tornyaihoz, de arányában és a részletek kidolgozásában sokkal egyszerűbb, művészi szempontból kisebb értékű alkotás. A római épülethez hozzáépítettek egy egyenes záródású szentélyt, e mellé egy kisebb „sekrestyét”, vagy egy „csontházat” a hajó ÉNy-i végéhez pedig egy zömök, alul négy, középen hat és fölül nyolcszögletű tornyot. Nem tudni, hogy ezek a hozzáépítések egy időben történtek-e. A szentély alapfalaiban másodlagosan beépített római, peremes téglatöredékek bizonyítják a későbbi építkezést. A torony hajó felé eső falának alsó része tulajdonképpen a hajó fala. E falban bajárat nyomai nem mutatkoztak, ezért a torony helyreállításánál – a statikai szempontok figyelembevételével – ezt a falat tömören falazták fel. A hajót egykor nyeregtető fedte. A hajó ÉK-i oldalához csatlakozó nagyobb helyiség kápolna lehetett. A hajóban előkerült, vörösesbarna és zöld vonalakkal díszített vakolattöredékek azt bizonyítják, hogy a templom festett volt. A torony egyik bejárati ívén Ádám Iván a múlt század második felében még egy Krisztus-arcot és mondatszalagokat ábrázoló festményt figyelt meg. Nyomai ma már alig-alig láthatók. 1333-ban, majd 1334-ben István nevű plébánosa 22-23 széles dénárt fizetett a pápai tized fejében, amely összeg a környező falvak tizedeit figyelembe véve igen alacsony volt.

   Egyéb források: