Nagy László:
Húsz évet betöltve

Országút porával
érkeztem a házhoz,
ordasan leültem
anyám asztalához.

Fehér országúton
csak a szedret ettem,
magas déli fényben
attól émelyegtem.

Most fekszem a fűben,
diákságnak vége,
ettem, ittam, élek
nem tudom mivégre.

Közel a szivemhez
magas csalán-erdők,
csípős tornyaikkal
felhőkig törekvők.

Kellene virulni,
de még csak busúlok,
az én idegeim
kifárasztott húrok.

Hagyjál Uramisten
pihenni füvekben,
legyek fekvő gyertya,
még ne gyújts meg engem.

Húsz évet betöltve
írtam negyvenötben,
még a vadcseresnye
piroslott fölöttem.

   (Faggyas László zenéje)

   A felvételekről: