Pápai Molnár Kálmán:
Nem látlak én többet téged sohasem...

Nem látlak én többet téged soha, sohasem.
Nem látod te sem, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom,
Könnyemet hiába ontom harcok mezején,
Valahol tetőled távol,
Ahol majd senki sem gyászol, ott halok meg én.

Nem lesz egy tenyérnyi jel sem puszta siromon.
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
S a hová le fognak tenni,
Nem borul felém ott senki, senki, aki él,
Tavasz sem fakaszt rám zöldet,
S elhordja rólam a földet messze majd a szél.

Szeretném hát, hogyha egyszer lennél még velem.
Öledben ringatnád lágyan őszülő fejem.
Szeretnék ajkadon égni,
Virrasztva boldogan élni, csak egy éjszakán.
Azután akármi érhet,
Gyönyörrel halok meg érted Hitvesem, Hazám.

   (Eredeti dallammal, szöveggel énekelve
   feld.: Hangraforgó)

   A felvételekről: