Ratkó József:
Őrség

Az égről hogyha szóltam,
mindig azt mondtam: út az.
Ha bombatölcsért láttam,
tudtam: jövendő kút az.

A fűről hogyha szóltam,
mindig azt mondtam: széna.
Hazudni gyáva voltam,
ezért vagyok ma néma.

Az ínyem, szám sebes lett,
torkom fáj, de a dalban
sohase szólt a feslett,
a kétszólamú dallam.

Az ember hallgat, bólint –
érteni hite van csak.
De ha hazudsz, a tárgyak,
a dolgok megtagadnak!

Ideje jött a Csendnek.
Konok szavakat őrzök.
Jaj, segítsetek, társak,
szakállas, szótlan őrök!

Iszonyú ez az őrség,
topogó éber hapták! –
harapós kutyái a dühnek
vonítanak, szívem harapják.

   (F. Sipos Bea zenéje)

   A felvételekről: