A Szent András templomrom (Klastrom)
   A cikk forrása: www.taliandorogd.hu

   Aki járt már Taliándörögdön, biztosan emlékezetében őrzi a Szent András templom romjainak képét. A Klastrom a település egyik büszkesége, a múlt lenyomata, nem csoda, hogy az elsők között került be a Taliándörögdi Értéktárba.
   Taliándörögd múltja szorosan kötődik az egykor itt élő Dörögd (Drugd) család történetéhez. Ez a nemesi származású família építtette a ma „Klastrom” néven ismert román stílusú, egyhajós, keresztény „kis” templomot 1100 körül, melyet Szent András tiszteletére szenteltek fel. Ma látható falai 1330-1339 között készültek Dörögdi Miklós esztergomi érsek, egri püspök jóvoltából. A felújítás után a templom kegyúri karzattal és emeleti könyvtárral is rendelkezett. Délről földszintes, belső-kerengős kiegészítő épült hozzá.
   Ebben az időszakban a Dörögdi-medencét öt település uralta: Imár, Dent, Ráskó, Alsó-Dörögd és Felső-Dörögd. A templom ez utóbbi központjában állt, azonban az évszázadok során hatalmas változások mentek végbe a medence és települései életében, így az épület a 18. század során kiszorult a fennmaradt község Észak-Keleti határára. Az 1330-as évektől a település plébánosa Dörögdi Pál lett. 1360-ban, halála után a templom kertjében helyezték örök nyugalomra, faragott eredeti sírkövét a jelenlegi Római Katolikus templom falai között őrzik. Egy 1347-es oklevélből tudjuk, hogy az új templom nemcsak a felső-dörögdi, de az alsó-dörögdi nemesek és jobbágyok plébániájaként is szolgált.
   Feltételezhetően a népnyelv pontosan használja a Klastrom (kolostor-rom) meghatározást, mert méretéből, továbbá a még fel nem tárt részek elrendeződéséből adódóan is következtethetünk kolostor mivoltára. Felső-Dörögd pusztulása a 16. század közepére tehető, miután a török felperzselte a települést. A templomépület hajója is a település házainak sorsára jutott, csak a bazaltból készült alapkőfalak maradtak meg a földben. A mai napig álló szentély 6,81 m oldalú négyzet, amit a hajótól egy diadalívvel választottak el. A sekrestyéből még ennél is kevesebb maradt épen. A hengerfal és 1-2 lépcsőfok utal az egykori templomtoronyba vezető csigalépcsőre. A templom ablakait művészi munkával vörös homokkőből csúcsívesre faragták. Szintén a román építésre utal az emeleti lőrésszerű ablakocska.
   A XIX. század végén még láthatók voltak az épület legérdekesebb maradványai, a freskók. A szentély falait részekre osztották és mindegyikben más-más bibliai jelenetet ábrázoltak, ami közös bennük, hogy minden rész tartalmaz egy bizánci stílusú glóriával övezett fejet. A freskók valószínűleg a veszprémi Gizella-kápolnában található festményekkel egy időben készültek. A 2000-es évek elején pályázati támogatásnak köszönhetően lehetőség adódott a rossz állapotban lévő, életveszélyes falakat megerősíteni, így az épületmaradvány biztonságosabbá vált az érdeklődők számára. A templomrom jelenleg műemlékvédelem alatt áll.
   A település történelmének minden egyes pillanatát és talán az örökkévalóságig felfedetlen rejtélyeit őrző templomrom a hosszú évszázadok folyamán Taliándörögd jelképévé vált. A település szimbólumaként is szolgáló építmény nyugodt, csendes, romantikus hangulatú környezete lenyűgözi az ide látogatókat.

   Egyéb források: