Nagy László:
Világos éjjel

Világos éjjel habfehéren
köd-ménesek úsznak a réten,
          sörényük röpköd.
Dér jön, dér jön – így hegedülnek
          didergő tücskök.

Tüzes levelek elpönögnek,
alszik anyja mellett a gyermek,
          kezében alma.
Csillag süt a végtelen ürből
          házra, kazalra.

Ebek vonítnak, leponyvázott
cséplőgépek mint elefántok
          állnak idétlen,
ponyva-fülük harmatot ejtve
          csattog a szélben.

Kiket az idő képen vágott:
parasztok, borzas ércbányászok
          tömény szeszt isznak,
porban forognak, valamennyi
          mennydörgő csillag.

Dicsekedve világba áradt
szaga a leveles dohánynak,
          rongynak és bornak –
Sír az égi madár, a holdas
          tavak jajongnak.

   (F. Sipos Bea zenéje)

   A felvételekről: