Lélekrezgető dallamok >>>
Tizenöt év a magyar zene és vers szolgálatában
Bojnár Anita
A HANGVILLA KÉT ÁGA
– Remekül kiegészítik egymást, amit mi sem tükröz jobban, mint a közösen előadott dalok sokasága.
Faggyas László: – Elsősorban zenésztársak vagyunk. Beának népzenei, nekem pedig rockzenei múltam van. A világaink félúton, a dallamokban találkoznak és egy cél érdekében simulnak össze, hogy a magyar klasszikus és kortárs költők verseit megénekelhessük és hangszerelhessük.
A LANT ÉS A MANDOLIN FURCSA A NAGYSZÍNPADON
– Minden korosztálynak zenélnek. Hogy érzik, melyik csoport a leginkább fogékony?
F. Sipos Bea: – Az óvodások és az alsó tagozatosok nagyon befogadóak, de utána van egyfajta hézag, mivel a tinédzsereket kevésbé érinti meg ez a különleges előadásmód. Ők inkább a trendiség felé mennek.
– A mai felgyorsult világban szinte tablettel és okostelefonnal a kézben születnek a gyerekek. Önök is érzik, hogy nehezebb lekötni ezt a generációt az előadásokkal, vagy ebben nincs változás?
F. Sipos Bea: – Ezt mi is tapasztaljuk. Többet zizegnek, fészkelődnek, nehezebben fókuszálnak, hiszen megszokták, hogy folyamatosan ingerek érik őket. Úgy gondolom, hogy pont ettől van még nagyobb létjogosultsága annak, amit csinálunk. Nem hiszem, hogy mindenkinek be kell állnia ugyanabba a sorba, mert több út van és lehet választani. Persze előfordul, hogy ezek az ösvények nem olyan népszerűek vagy nehezebb megtalálni őket, de itt több a levegő.
Faggyas László: – Egyetértek. A vers egy személyes, intim dolog, egy sűrített és kódolt irodalmi alkotás, amit meg kell fejteni. A mai gyerekek inkább a csillogó nagyszínpad árnyékában cseperednek fel, mert a gigakoncertek látványosabbak. Viszont az a fajta intimitás, amit egy vers adni tud, ahhoz lélekben és személyiségben is meg kell érni. Ez egy folyamat, amihez időre van szükség. Nem kell sürgetni. Vannak, akik előbb érdeklődnek és vannak, akik nem.
__________________
KEMÉNY KÜZDELEM
F. Sipos Bea szerint Győrben óriási kulturális és fesztiválélet van, de a klubzenének és a rétegzenének sajnos nincs aranykora. „Nehéz érvényesülni és küzdeni kell a fennmaradásért abban a korszakban, amikor az emberek már CD-t sem vásárolnak, mert az Interneten minden könnyűszerrel elérhetővé válik.”
____________________________
BELEKÖLTÖZNEK A VERSEKBE
A jubileumi műsorba 15 dalt válogatott össze F. Sipos Bea és Faggyas László. A repertoár igazán színes, mivel a latintól a rockzenén át a népzenékig különböző stílusokat ölelnek fel. Elmondásuk szerint nem szeretnének leragadni egyik műfajnál sem, mivel az egyik erősségüknek tartják, hogy sikeresen tudnak alkalmazkodni és együttműködni más stílusokkal.
NYÍLÓ VILÁGOK
– Talán jó jel lehet a rétegzene képviselőinek, hogy egyre népszerűbbek a hazai könnyűzenei életben is a versfeldolgozások. Elég csak Szabó Balázs Bandáját említeni. Önök hogy látják ezt?
F. Sipos Bea: – Valóban így van. A korábbi évekhez képest sokkal több verset dolgoznak fel és így egyre színesebbé válik a zenei paletta. Az akusztikusabb hangzásvilág esetében még nagyobb teret kap a vers, de van egy teljesen más irány, amikor a költemény már „csak egy alapanyag”, akárcsak egy dalszöveg, amit hozzáillesztenek az előadó személyéhez.
A 22-ES CSAPDÁJA
– Mi a véleményük a hazai zenei életről? Mennyire sokszínű? Esetleg mennyire egysíkú?
Faggyas László: – Mondhatjuk, hogy tömegcikk, mivel a zenészek is ezáltal keresik a kenyerüket, vagyis olyan zenét akarnak készíteni, ami könnyen eladható, amelynek piaca van. Míg régen a dalok voltak a középpontban, ma már a gyerekműsorokat is show-elemekkel tűzdelik tele.
F. Sipos Bea: – Néha az az ember érzése, ha megáll és körbenéz, mintha mindenfelé ugyanazt az egyenruhát látná mindenkin. A szervezők is kevésszer mernek bepróbálkozni a kisebb nevekkel, zenekarokkal, pedig lehet, hogy ugyanolyan jó zenészek, csak ők egy szűkebb réteget tudnak magukhoz vonzani. Ez sajnos egy ördögi kör, ami jellemző a rétegzenére. A 22-es csapdája.
______________
KÖLTŐI KÓDOK
Faggyas László szerint a vers attól szép, hogy a költő „üzen valamit”, az olvasó pedig „visszakódolja”, értelmezi ezt az üzenetet. „Gondoljunk csak a társadalmat bíráló művekre. A költő virágnyelven beszél, és lehet, hogy a hatalom nem lát a sorok közé. Másfelől a leírt vers önálló életet él. Költőjét bebörtönözhetik, de a verset megállítani és elhallgattatni nem lehet. Műfajunk lényege, hogy a zene segítheti a vers szárnyalását, de vannak versek, amelyeket nem kell megzenésíteni.”
AZ ÉVEK MENTEK, A RAJONGÁS MARADT
– 15 év hosszú idő a zenében is. Kopott ezalatt valamennyit a lelkesedésük?
Faggyas László: – Abszolút nem! Ez az elmúlt 15 év csak kinyitott egy olyan ládát, amelyben annyi kincs van, hogy a hátralévő életünkben gyönyörködhetünk benne és közben megpróbálhatjuk a legjobb tudásunk szerint a közönségnek is megmutatni.
____________
A tapson túl...
A Hangraforgó együttes népdalokat, népénekeket és történelmi énekeket is megszólaltatott az elmúlt 15 évben, bőséges örökséggel gazdagítva a magyar zenei és irodalmi életet. Rendszeresen vendégei voltak a különböző rendezvényeknek, fesztiváloknak, rendhagyó irodalomóráknak és klubkoncerteknek. Útjukat a közönség tapsán túl díjak is kísérték:
– Győr-Moson-Sopron Megye Művészetéért Kormos István-díj (2016)
– Magyarországi Evangélikus Egyház dalpályázata – I. díj (2006)
– Baka István Versmondó Verseny (énekelt vers kategória) – I. díj (2015)
– Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) által kiírt, „A reformáció 500. évfordulójára készülve” című dalpályázat – I. díj (2015)
– Énekelt Versek XXI. Zentai Fesztiválja – I. díj (2016)
