Verses dalokkal a magyar kultúráért >>>
Dalokká varázsolt versek
Szekáry Zsuzsanna
Az idén húsz éves Hangraforgó verséneklő együttes tagjaival beszélgettünk a kezdetekről, a legfontosabb projektjeikről, valamint a magyar kultúra verssel és zenével történő népszerűsítéséről.
Idén húsz éves a Hangraforgó. Hogyan kezdődött az együttes története?
F. Sipos Bea: Különböző városokból származunk, húsz évvel ezelőtt a Fiatal Dalosok Találkozóján ismerkedtünk meg Székesfehérváron. A gödöllői Országos Dalostalálkozón már közösen muzsikáltunk, majd egy párként 2002-ben Győrbe költöztünk, 2003-ban pedig felvettük a Hangraforgó nevet.
Honnan ered a Hangraforgó név?
Faggyas László: Közös fellépéseinken eleinte Faggyas László és Sipos Bea duóként voltunk aposztrofálva, de úgy gondoltuk, jobb lenne valami zenekari név. Az inspirációt Radnóti Miklós Majális című verse adta, melynek első sora így szól: „A hangraforgó zeng a fű között...” A költő ezzel a különös kifejezéssel illette az egykori lemezjátszót, a gramofont. Ez megtetszett nekünk, ezért vettük fel a Hangraforgó nevet.
Versek, népdalok, népénekek, történelmi énekek szólalnak meg az előadásukban. Miért tartják fontosnak ezeknek a továbbadását?
Faggyas László: Mindketten más zenei irányból érkeztünk, én rockzenész voltam, Bea inkább a folkosabb irányzatokat képviselte. Elsősorban zenészek vagyunk, egyikünk sem szövegírói alkat, ezért költeményeket hívunk segítségül, amelyhez ötvözni tudjuk a kettőnk zenei világát. A magyar költők verseihez nagy zenei alázattal nyúlunk, olyan módon, hogy segítsük a költemény mondanivalóját zenével, ritmussal, hogy könnyebb legyen a befogadás.
Milyen hangszerek szólalnak meg az előadások során?
F. Sipos Bea: Az évek alatt sokféle hangszert összegyűjtöttünk. Az alap a szűkített hangszerfelállás, ami általában megszólal egy koncerten, az a klasszikus és fémhúros gitárok, a hegedű, a furulyák és a kisebb ütőhangszerek. Ezek kiegészülhetnek egyéb pengetős hangszerekkel, mint például az ukulele, a koboz, a mandolin, a domra, különlegesebb furulyákkal. Ezeket a hangszereket leginkább akkor tudjuk kihasználni, amikor hangfelvételt készítünk, mert jól fel tudjuk dúsítani a hangzást, ilyenkor nő meg igazán a jelentőségük.
Rendszeresen fellépnek óvodákban és rendhagyó irodalom órákon az iskolákban. Milyen a fogadtatás a fiatalok körében, mennyire nyitottak a versénekekre?
F. Sipos Bea: Úgy gondoljuk, minél előbb el kell kezdeni a fiatalok oktatását és meg kell ismertetni velük kulturális kincseinket. Nagyon sokat járunk óvodákba fellépni, népdalokat és a korosztályuknak megfelelő gyerekverseket viszünk, amelyekből tematikus műsorokat állítunk össze a kicsiknek. Az iskolákba rendhagyó irodalomórák keretében jutunk el, és általában sikerül befogadóvá tenni a fiatalokat. Érdekli őket, hogy olyanokat hallhatnak tőlünk, amik a tananyagban nem szerepelnek, például költőkhöz kötődő anekdotákat. Ráadásul nemcsak klasszikus költők, hanem kortársak verseit is megénekeljük, akikről addig talán nem is hallottak. Tapasztalataink szerint a zenével megtámogatott ismeretanyagot sokkal könnyebb befogadni.
A zene és a költészet összefonódása vajon segíti a magyarságtudat erősödését a hallgatókban?
Faggyas László: Igen, szerintem a vers és a dal együtt kiváló eszköz erre. Ez a hivatásunk is, hogy erősítsük a magyarságtudatot, a nyelvünket, a történelmi gyökereinket és emlékeinket. Amennyiben egy kicsit közelebb tudjuk hozni a gyerekekhez is a régi költőket, máris nagy lépést teszünk azért, hogy ne csak a tömegkultúra iránt legyenek fogékonyak.
Amikor az ovisokhoz megyünk, tisztában vagyunk a mozgékonyságukkal és azzal, hogy ugyan kicsiny gyermekek, mégis egyszerre mennyi hatás éri őket. Ezért az interaktív előadásainkon igyekszünk annyira lekötni a figyelmüket, hogy eljussanak a kulturált zene befogadáshoz.
Visszatekintve a Hangraforgó elmúlt húsz évére, melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Faggyas László: Számunkra különösképpen nincs jelentősége az ünnepeknek, dolgozunk, tesszük a dolgunkat, de nemrég megálltunk egy kicsit, mert van mire visszatekintenünk. Kis jubileumi koncertet adtunk a Hangraforgó Klubban, ami nagyon jól sikerült, még az ország távolabbi részeiből is eljöttek.
F. Sipos Bea: Ha visszatekintünk a zenekar elmúlt húsz évére, akkor nemcsak koncerteket, elkészített zenei anyagokat, lemezeket találunk, hanem különleges projekteket. Például hét éven át szerveztük az InternetVers Fesztiválokat, amelyek szintén a vers és a zene találkozásáról szóltak. Alkotótáborokat hívtunk életre, éveken át működtettünk egy klubot, ahol a műfaj jeles képviselői, valamint költők, alkotóművészek is megfordultak. Jelenleg is dolgozunk egy fontos projekten, amelynek #hetidal – Zenés bolyongások a Hangraforgóval a címe. Olyan helyszínekre települünk ki, amelyek történelmi vagy irodalmi szempontból érdekesek, érdemes felhívni rájuk a figyelmet. Elénekelünk egy-egy dalt, amit szombatonként 15 órakor adunk közre a YouTube-csatornánkon.
Faggyas László: Talán az egyik legnagyobb szakmai dicsőségünk volt, amikor 2017-ben a Reformáció 500. évfordulójára az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) nemzetközi pályázatot írt ki azzal a céllal, hogy az egyházi dalkincset mai alkotásokkal gazdagítsuk. A pályázaton hét ország alkotói vettek részt. A magyar költőket Miklya Zsolt képviselte, aki két kategóriában is első helyezett lett alkotásaival. Ő hívta fel a figyelmünket a pályázatra, azzal a biztatással, hogy zenésítsük meg az általa beküldött verset. A dal (Limesen égő), amely az ő versére született, szintén első lett a zenei kategóriában, így végül hármas magyar győzelmet arattunk. Óriási élmény volt a wittenbergi templomban (Stadtkirche St. Marien) előadni a győztes dalt, ott, ahol egykor Luther Márton is prédikált.
Ez volt az egyik nagy szakmai sikerünk, de nap mint nap érnek minket szívet melengető megerősítések, például az óvodások rajongása, vagy amikor egy költő azt mondja, hogy boldog lehet az a poéta, akinek a költeményét mi zenésítjük meg.
