Mások rólunk

   A mindenséget vágyom versbe venni
   Hangraforgó Klub a megyei könyvtárban

 Csiszár Antal 
   Saint-Exupéry A kis herceg című regényében, miközben a róka a kis herceg érkeztét várja, öröm költözik a szívébe. Hasonlóan az öröm érzése kerítette hatalmába mindazokat, akik – a korábbi előadásokhoz hasonlóan – a zenei csemege biztos tudatában tisztelték meg a Hangraforgó együttest odaadó figyelmükkel november 14-én, a megyei könyvtár Klubjában.
   Mit is kaphattak a Hangraforgó Klub színvonalas estjén a résztvevők? Mindenekelőtt felejthetetlen szórakozásban volt részük, s a Sipos Bea, valamint Faggyas László alkotta énekes-hangszeres-zenés duó produkciójának tartalmát gyűjthették szellemi poggyászukba. A házaspár már huzamosabb ideje hívja fel magára a figyelmet, a
Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér állandó otthont nyújt programjuknak.
A Hangraforgó Klub verses-zenei előadása számottevő érdeklődés közepette zajlott, az együttes híre és hatóköre messze túlnyúlt már a könyvtár keretein.
   Napjaink elgépiesedett világában a költőkre, művészekre vátesz-szerep vár, mintegy szellemileg újítván meg az emberiséget. „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted / Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.” – írta Kazinczy Ferenc. Mindehhez hiteles művész egyéniségekre van szükség, s ezt fellelhetjük a Hangraforgó együttes házaspárjában. Művészi elhivatottságuk, hitük a művészet igazában – József Attila szavaival az igazat mondják, nemcsak a valódit – predesztinálja erre őket.
   A mindenséget vágyom versbe venni címet kapott est a művészet ünnepévé vált november 14-én. Az előadók felidézték a Nyugat egymást váltó nemzedékeinek költőit, ízelítőt kaptunk az elkötelezettségében egységes, de mégis sokszínű költői pályákból. Átélt előadás, hangszerek kavalkádja, virtuóz hangszertudás, szellemi frissesség áradt szét a Közösségi Térben.
   Az est programját vendégművészek bekapcsolódása is fűszerezte: Radványi Balázs Kossuth-díjas zeneszerző, kiváló előadóművész és zenepedagógus örvendeztette meg a hálás hallgatóságot. Elsőrangú hangszer- és énektudásával, finom humorával – a művész házaspárhoz hasonlóan – utat talált a közönség szívébe. A konzervatóriumba járó hölgyvendég fuvolakísérete tette még gazdagabbá vendégszereplésüket.
   A művészet zászlóvivői afféle Herkulesként, embert próbáló feladatra vállalkozva, nehéz fába vágják fejszéjüket. Napjaink embere keveset olvas, a szépirodalom prózai oldala is mintha mostohagyermek lenne, de a líra szorult leginkább az érdeklődés peremére, hogy lehessen olyan hely, „ahol értik e hexametert is” – ezért kell fáradni. A költő hisz abban, hogy az ember alapvetően jó – Csokonai szavaival élve – „...Mert gonosz erkőlccsel senki sem született...”. Az ideálisnak mondott „aetás aurea” aranykor természetesen az utópiák világába tartozik, de törekedni kell arra, hogy a „szellem napvilága ragyogjon be minden ház ablakán”.
   Napjaink változó világában újszerűen kell a költészethez nyúlni. A Gutenberg-galaxis létjogosultságát a kor követelményeinek megfelelően kell biztosítani. Pallasz Athéné istennő lándzsáját megerősítve kell harcolni a művészi szép jogaiért, az irodalom segítségére kell a többi művészeti ághoz nyúlni, mert bár az irodalom önálló, de más művészeti ágakkal, zenével megtermékenyítve felerősödik a hatása.
   A művészettudományok szakemberei a művészetet a tudományos vizsgálat tárgyává teszik. Számos művészeti tudományág létezik, amely ezen ágak tüzetes elemzésével a művészetek számtalan feladatát tárja elénk. Néhány funkció nem csupán a szakemberek, de a laikus műértő és -élvező közönség számára is fontos. A művészet többek között játékfunkciót is betölt, hisz az ember homo ludens, azaz játszó lény, de tanítva-nevelve szórakoztat, szellemi kalandokra hív, és mindig új és új világot fedeztet fel, kanalizálja – elfogadott csatornákba tereli, szublimálja az ösztönöket, lelki erkölcsi megtisztulást hoz katartikus élmény nyújtásával. A művész a lélek iránytűje is egyben.
   Ahhoz, hogy a szemek az esztétikum meglátására, a fülek a zene és a költészet befogadására megnyíljanak, a művészeknek kell missziós szerepet vállalniuk. Ehhez kívánok a művész házaspárnak erőt, egészséget, töretlen hitet ügyük nemes voltában, szakadatlan megújuló képességet, hogy átérezzék munkálkodásuk értelmét, s folyamatosan gyarapodó közönségük pedig az élmények gyümölcsét gyűjthesse szellemi kosarába.
   Kis ország vagyunk, nyelvünket kevesen beszélik. Ahhoz, hogy kultúránk tartósan az egyetemes szellemi kincs része legyen, hatékony közvetítőkre, a kultúra elhivatott követeire van szükség. Egy-egy művészeti előadás arra hivatott, hogy a beavatottaknak felpattintsa kultúr-kincsesházunk lakatját, és kedvünkre gyönyörködhessünk ezekben a szellemi értékekben.


   (GYŐRI SZALON – 2014. november 20.)   




Írások, cikkek

    Magyar táj, magyar ecsettel
       GYŐRI SZALON, 2015. december

    Jó volna szólni szebben
       GYŐRI SZALON, 2015. november

    Magyar sors a sorsom
       GYŐRI SZALON, 2015. október

    Viadalhelyeken véressen, sebessen
       GYŐRI SZALON, 2015. június

    Oly korban éltem
       GYŐRI SZALON, 2015. május

    A hangraforgó zeng a fű között
       GYŐRI SZALON, 2015. április

    Most szép lenni katonának
       GYŐRI SZALON, 2015. március

    Te csak virág légy, drága csecsebecs...
       GYŐRI SZALON, 2015. február

    Hozzád kiáltunk, Uram!
       GYŐRI SZALON, 2015. január

    Oly korban éltem én
       GYŐRI SZALON, 2014. december

    Humor a költészetben, költészet a humorban
       GYŐRI SZALON, 2014. december

    A mindenséget vágyom versbe venni     >>>
       GYŐRI SZALON, 2014. november

    Oláhné Borzován Edit írása
       2014. április

    Az énekelt versek (fél)napja
       KISALFÖLD, 2011. április

    Ötszáz évnyi magyar költészet verseivel tisztelegnek
       GYŐRI KÖZÉLET, 2011. március

    Az énekelt vers nagy erő
       KISALFÖLD, 2011. január

    És a vers kiszabadul a fehér koporsóból
       GYŐRI KÖZÉLET, 2009. október

    Az ígéret betartatott
       MÉCSVILÁG, 2004. július