Mások rólunk

   KORMOS ISTVÁN-DÍJ:
   F. SIPOS BEA ÉS FAGGYAS LÁSZLÓ ELŐADÓMŰVÉSZ HÁZASPÁRNAK

   Zenével a versek szolgálatában   >>>

 Werner Krisztina 
Az F. Sipos Bea és Faggyas László előadóművész-házaspár alkotta zenekar augusztusban átvehette a legrangosabb megyei művészeti elismerést, az 1991-ben alapított Kormos István-díjat. Ennek apropóján kérdeztük őket a sikerhez vezető útról, speciális műfajukról, zeneszemléletükről.

   – Rengeteg zenei műfaj létezik. Aki kedvet érez a tanuláshoz, az megtalálja a helyet, ahol a klasszikus muzsika, a jazz vagy akár a népzene fortélyait elsajátíthatja. De hová fordulhat az, aki a verséneklés műfaja iránt érdeklődik?
   – A verséneklés speciális műfaj. Nincs kialakult iskolája, a művelői a zenei élet különböző területeiről érkeztek, más-más zenei irányultsággal, felkészültséggel, fogékonysággal és eszköztárral. A közös talán az akusztikus megszólalás és a személyesség, de ez – látva napjaink zenei folyamatait – ma már nem mondható ki egyértelműen. Mindenképpen „kamaraműfaj”, amely nagy stadionokban, a média és a reklámipar modern eszközeivel támogatva elveszti, vagy legalábbis alapvetően megváltoztatja közvetítő erejét. A mi hitvallásunk szerint a műfajunkban elsődlegesnek a versnek kell lennie; nekünk, zenészeknek némi alázattal kell viszonyulnunk a nyersanyaghoz; nem elsősorban a saját egónkat és zenei elképzelésünket kell mindenáron keresztülvinni a verseken, hanem finoman hangolva kell, hogy a vers szolgálatába álljunk, mégsem szolgalelkűen, hanem egyenrangú társként.

HOZZÁ TUDUNK TENNI A GONDOLATOKHOZ
   – Ezeket a „mesterfogásokat” nem tanítják sehol: meg lehet tanulni a hangszerkezelést, a hangképzést, a verstant, az összhangzattant, a színpadi előadást, stb., külön-külön, mindegyikre szükség van; a létrejött énekelt vers mégis több – egyben kevesebb is ezek összességénél. Nem egy-egy hangszer kiváló kezelőivé vagy egy-egy zenemű kiváló interpretálóivá válunk, de ha jól végezzük a dolgunkat, hozzá tudunk tenni a verssorokban megfogalmazott gondolatokhoz.
   – Mennyire nehéz „betörni” az énekelt vers műfajában? Mi szükségeltetik hozzá?
   – A verséneklés manapság divattá vált. Megszámlálhatatlanul sok szerző és előadó tevékenykedik a műfajban a legkülönfélébb zenei stílusokban. Ennek megfelelően kialakult a maga piaca is; nem nélkülözi a sztárprodukciókat, a mega-koncerteket, a profi szintű menedzselést, a közönség számára különböző plusz fényhatásokkal vagy vetített képekkel kiegészítve, vagy más, performansz jellegű megmozdulásokkal való ráhatást. Ez a világ, ahol a „betörés” szónak értelme van, ugyanolyan piaci törvények szerint működik, mint bármelyik más pop- vagy rockzenei műfaj.

HISZÜNK A SZEMÉLYESSÉGBEN
   – Mi ennél jóval visszafogottabb, kisebb léptékű előadók vagyunk – viszont hosszú távon hitelesek, értéket közvetítők. Ezt tudatosan is végiggondoltuk, és amolyan zenei irányelvként is megfogalmaztuk: a kisközösségek modern kori énekmondóivá váltunk, továbbra is hiszünk a személyességben, az akusztikus zene erejében, és valljuk, hogy minden korosztály számára van „énekelni valónk”. Megfordulunk óvodákban, iskolákban, templomokban, felnőtt és idős közösségekben – közösségi házakban, könyvtárakban vagy ünnepi rendezvényeken.

DÚSAN HANGSZERELT DALOK
   – Mi a különbség a megzenésített vers és az énekelt vers között?
   – Előadásaink során mi magunk inkább énekeljük a verseket, vagyis általában ragaszkodva a vers eredeti tömörségéhez – minimális zenei szövetet (kíséretet, hangszeres szólókat) teszünk hozzá. A megzenésített vers kifejezést ezzel szemben a hangszerelésben gazdagabb kompozíciókra szokták használni, ahol adott esetben a verssorokkal is szabadabban bánik a zeneszerző; felcserél, kihagy, ismétel sorokat, és a zenei kíséret tekintetében is inkább válik komplex zeneművé a darab. (A hétköznapi gyakorlatban azonban a kifejezések keverednek, gyakran egymást kiváltó szinonimákká válnak.)
   – Hadd tegyük hozzá, hogy nekünk is van egy-két albumunk, ahol mi is többet mutatunk a hangszeres játékból: rengeteg hangszerünkön élvezzük a stúdiózás lehetőségeit. Dúsan hangszerelt dalainkat akár verszenének is nevezhetjük...
   – A Hangraforgó megszólaltatja régi és újabb költők verseit egyaránt. A laikus úgy gondolná, hogy a klasszikus, jó ritmusú, rímekbe szedett költemény könnyebben előadható, mint a modernebb, kötetlenebb, esetleg szabadversek. Valóban így van ez?
   – A laikus alapvetően jól gondolja. Nincs ebben különösebb ördöngösség. Nem minden vers való dalra, nem is érdemes minden versnek a zenésítésébe belefogni, mert vannak pl. hosszú, gondolati versek, amelyekben a sokszor több soron átívelő gondolatokat nagyon nehéz úgy zenei egységbe foglalni, hogy az dalban is értelmezhető és élvezhető legyen. Persze, a formaversek időnként zsákutcába csalogatják a dalost: túl könnyen, túl sablonos megoldás születhet, vagy a strófákon át azonos zenei anyag eltompítja a figyelmet, elzsongítja a fület, és elsikkad a zene mellett a vers. Ezt igyekszünk elkerülni. És szívesen kísérletezünk is: keressük az újabb és újabb megformálási lehetőségeket – ez természetes belső igény is, hogy ne váljanak a dalaink kiüresedetté, sablonossá. Nem véletlen egyébként, hogy nagy klasszikusaink nagy versei ritkán válnak dallá: nagy formátumú zenét csak kevesen képesek ezekhez a versekhez illeszteni. És nagy a zenész felelőssége is ebben.Bea.


(A kép alatti szöveg: F. Sipos Bea és Faggyas László a versek szolgálatába állítja a zenét. Fotó: Nemes Zoltán 'mettor'


Forrás: Berente Erika, tmoni www.gyoriszalon.hu


   (KISALFÖLD, LXXI. évf., 213. sz., 14. oldal – 2016. szeptember 10., szombat)   




Írások, cikkek

    Meghittebb kapcsolatban a verssel
       EVANGÉLIKUS ÉLET, 2017. május

    Talpalatnyi haza Sydney-ben
       KISALFÖLD, 2017. január

    Nekünk nem szabad feledNI
       GYŐRI SZALON, 2016. október

    Zenével a versek szolgálatában  
       KISALFÖLD, 2016. szeptember

    A Hangraforgó
       GYŐRI SZALON, 2016. szeptember

    Magyar táj, magyar ecsettel
       GYŐRI SZALON, 2015. december

    Jó volna szólni szebben
       GYŐRI SZALON, 2015. november

    Magyar sors a sorsom
       GYŐRI SZALON, 2015. október

    Viadalhelyeken véressen, sebessen
       GYŐRI SZALON, 2015. június

    Oly korban éltem
       GYŐRI SZALON, 2015. május

    A hangraforgó zeng a fű között
       GYŐRI SZALON, 2015. április

    Most szép lenni katonának
       GYŐRI SZALON, 2015. március

    Te csak virág légy, drága csecsebecs...
       GYŐRI SZALON, 2015. február

    Hozzád kiáltunk, Uram!
       GYŐRI SZALON, 2015. január

    Oly korban éltem én
       GYŐRI SZALON, 2014. december

    Humor a költészetben, költészet a humorban
       GYŐRI SZALON, 2014. december

    A mindenséget vágyom versbe venni
       GYŐRI SZALON, 2014. november

    Oláhné Borzován Edit írása
       2014. április

    Az énekelt versek (fél)napja
       KISALFÖLD, 2011. április

    Ötszáz évnyi magyar költészet verseivel tisztelegnek
       GYŐRI KÖZÉLET, 2011. március

    Az énekelt vers nagy erő
       KISALFÖLD, 2011. január

    És a vers kiszabadul a fehér koporsóból
       GYŐRI KÖZÉLET, 2009. október

    Az ígéret betartatott
       MÉCSVILÁG, 2004. július