Mások rólunk

   Költemény vagy dalszöveg – dalok és énekelt versek...   >>>

 Szigeti Sugár Éva 
   Ki vagyok én, hogy tépelődésemet közreadjam? Műkedvelő merészkedne elemezni műfajokat ízlése, tetszése alapján?
   Döntsön a jóérzés, jószándék és dobja sutba, aki nem vagy félreérti... fogyasztói igényét szempontok nélkül, vagy esze ágában sincs gondolkodni ilyesmin...
   Ugye, nem feltételez irodalmárt a költői érték megbecsülése, a vers és dalszöveg megkülönböztetése? Iskolázottan könnyebb (nagy klasszikusok vénába áramolhattak, ha egyáltalán hatottak) – de a kevésbé szerencsés is búvárkodhat az elektronikus világban, ha „magán”élete nyitott ilyesmire...
   Tudósok szerint a közlendő és melódiája együtt keletkezhettek az ősidőkben (előadásmódját tekintve talán ezért rokonszenves a verséneklés dalbeszéd stílusban).
A zene és nyelv varázslatos kapcsolatát tekintve még Bach instrumentálisai is gyanúsak: végeláthatatlan imát mormolhatott a mester monumentális zenekincse megalkotásakor!
   A világűr távlatú fejlődés során zenészhadak ódzkodnak „bevállalni” saját szövegű gondolataikat. Polihisztérikus elvárás lehet tökéletesítésük egyazon személytől – s minő élvezet egy-egyre rálelni... megszállott lelkekre – Jim Morrisonokra – vagy a Yes tagjaira (ha csak az „And You And I”-t hallgatjuk) – és szándékosan nem hazánkfiait példázom!
   Ne sérülj kedély :)
   Játszani öröm – mégha egyedül, magunkban is – titkolt magányunkban – csodákat élhetünk meg! Szavak, hangok kísérlete :) de minél több a gazdagító megismerés, minél szélesebb az ismert irodalom/zeneirodalom, annál ijesztőbb a tudáshiány... elriad az alkotókedv – azonban értékítéletünk felfejlődhet egy olyan szintre, amikor már „nekünk ugyan el nem adhatnak bóvlit – divathóbortból terjedő tömegcikket”...
   Végy egy szabályos, rímes verset – netalán közismertet a könnyebb népszerűsítés érdekében – illessz rá valami fülbemászót, hogy a slágergyártás alapszabályának is eleget tégy – és nekivághatsz „nyomulni”!
   Erről szólna csupán ez a (Huzella Péter szavaival „agyonnyomott pálya”) lassan hamvasztható műfaj?
   Amikor ma már szinte minden „világzene”, amely nem tökéletesen eredeti és népi – a sokoldalú hangzás káosz lehet. A háttérzeneként fogyasztott virtuozitás olyan elterelésekre képes, hogy fogalmunkba se ötlik a hangzás és értelem köze egymáshoz!!! Hát még a döbbenet: sokan csak vers ürügyén muzsikálnak!!!
   Na, akkor inkább örökzöldet! „Tűzpiros virág”-ot „Lassan bandukolva” ha „Ebből se lesz már szerelem” – legalább a szótagok hosszát és az érzelmeket hitelesen közvetítette az egykori népszerű tánczene :)
   Ki tagadná, hogy lehet átjárás vers és dalszöveg között – számtalan szövegíró gazdagítja költőink sorát... nem is egy slágerdallamot értékelnek nívós zeneszerzői teljesítményként!
   Mindezek nyitja alighanem az ihletett pillanatokban rejlik – a hamisíthatatlanokban, az igaziakban.
   Átszellemülés, átlényegülés nélkül nincs kapcsolódás (... témához, költőjéhez magához, az egész életműhöz akár, de még a korhoz – személyiségjegyekhez is) amint elengedettség a kikapcsolódás záloga.
   Az új műalkotás, az önálló versdal szerzői között elengedethetetlen a lelki, szellemi áramlás.
   Amikor a Hangraforgó megálmodta az InternetVers Fesztivált, létrejöttével 7 éven át nyújtott lehetőséget a kortárs költők és zeneszerzők, előadók élő kapcsolatteremtésére – miközben évfordulós nagyjaink egyikét másikát is új dalokkal ünnepelhették.
   Egy-egy szép vers alkalomhoz illő alázatos felmutatása, a maga sugallta dallam és ritmus összhangja – igazgyöngy! Ezért fáradozott önfeláldozóan, saját szerzői ambícióit is háttérbe szorítva az azóta Ausztrália-szerte is megismert F. Sipos Bea és Faggyas László, vagyis a Hangraforgó együttes.
   A versek közöttünk is kiröppenhettek köteteikből, elhagyhattak egy-egy talán csak portörlésnyire látogatott polcot!
   Igen! Vélük érdemes művelni e féktelen kort.


   (MAGYAR ÉLET – Az ausztráliai magyarság egyetlen hetilapja,
    LIX. évf., 37. sz., 4. oldal – 2017. szeptember 28.)   




Írások, cikkek

    1956 emlékezete – Nekünk nem szabad feledNI
       GYŐRI SZALON, 2017. október

    Költemény vagy dalszöveg – dalok és énekelt versek...  
       MAGYAR ÉLET, 2017. szeptember

    Meghittebb kapcsolatban a verssel
       EVANGÉLIKUS ÉLET, 2017. május

    Talpalatnyi haza Sydney-ben
       KISALFÖLD, 2017. január

    Nekünk nem szabad feledNI
       GYŐRI SZALON, 2016. október

    Zenével a versek szolgálatában
       KISALFÖLD, 2016. szeptember

    A Hangraforgó
       GYŐRI SZALON, 2016. szeptember

    Magyar táj, magyar ecsettel
       GYŐRI SZALON, 2015. december

    Jó volna szólni szebben
       GYŐRI SZALON, 2015. november

    Magyar sors a sorsom
       GYŐRI SZALON, 2015. október

    Viadalhelyeken véressen, sebessen
       GYŐRI SZALON, 2015. június

    Oly korban éltem
       GYŐRI SZALON, 2015. május

    A hangraforgó zeng a fű között
       GYŐRI SZALON, 2015. április

    Most szép lenni katonának
       GYŐRI SZALON, 2015. március

    Te csak virág légy, drága csecsebecs...
       GYŐRI SZALON, 2015. február

    Hozzád kiáltunk, Uram!
       GYŐRI SZALON, 2015. január

    Oly korban éltem én
       GYŐRI SZALON, 2014. december

    Humor a költészetben, költészet a humorban
       GYŐRI SZALON, 2014. december

    A mindenséget vágyom versbe venni
       GYŐRI SZALON, 2014. november

    Oláhné Borzován Edit írása
       2014. április

    Az énekelt versek (fél)napja
       KISALFÖLD, 2011. április

    Ötszáz évnyi magyar költészet verseivel tisztelegnek
       GYŐRI KÖZÉLET, 2011. március

    Az énekelt vers nagy erő
       KISALFÖLD, 2011. január

    És a vers kiszabadul a fehér koporsóból
       GYŐRI KÖZÉLET, 2009. október

    Az ígéret betartatott
       MÉCSVILÁG, 2004. július