Költemény vagy dalszöveg – dalok és énekelt versek... >>>
Szigeti Sugár Éva
Ki vagyok én, hogy tépelődésemet közreadjam? Műkedvelő merészkedne elemezni műfajokat ízlése, tetszése alapján?
Döntsön a jóérzés, jószándék és dobja sutba, aki nem vagy félreérti... fogyasztói igényét szempontok nélkül, vagy esze ágában sincs gondolkodni ilyesmin...
Ugye, nem feltételez irodalmárt a költői érték megbecsülése, a vers és dalszöveg megkülönböztetése? Iskolázottan könnyebb (nagy klasszikusok vénába áramolhattak, ha egyáltalán hatottak) – de a kevésbé szerencsés is búvárkodhat az elektronikus világban, ha „magán”élete nyitott ilyesmire...
Tudósok szerint a közlendő és melódiája együtt keletkezhettek az ősidőkben (előadásmódját tekintve talán ezért rokonszenves a verséneklés dalbeszéd stílusban).
A zene és nyelv varázslatos kapcsolatát tekintve még Bach instrumentálisai is gyanúsak: végeláthatatlan imát mormolhatott a mester monumentális zenekincse megalkotásakor!
A világűr távlatú fejlődés során zenészhadak ódzkodnak „bevállalni” saját szövegű gondolataikat. Polihisztérikus elvárás lehet tökéletesítésük egyazon személytől – s minő élvezet egy-egyre rálelni... megszállott lelkekre – Jim Morrisonokra – vagy a Yes tagjaira (ha csak az „And You And I”-t hallgatjuk) – és szándékosan nem hazánkfiait példázom!
Ne sérülj kedély :)
Játszani öröm – mégha egyedül, magunkban is – titkolt magányunkban – csodákat élhetünk meg! Szavak, hangok kísérlete :) de minél több a gazdagító megismerés, minél szélesebb az ismert irodalom/zeneirodalom, annál ijesztőbb a tudáshiány... elriad az alkotókedv – azonban értékítéletünk felfejlődhet egy olyan szintre, amikor már „nekünk ugyan el nem adhatnak bóvlit – divathóbortból terjedő tömegcikket”...
Végy egy szabályos, rímes verset – netalán közismertet a könnyebb népszerűsítés érdekében – illessz rá valami fülbemászót, hogy a slágergyártás alapszabályának is eleget tégy – és nekivághatsz „nyomulni”!
Erről szólna csupán ez a (Huzella Péter szavaival „agyonnyomott pálya”) lassan hamvasztható műfaj?
Amikor ma már szinte minden „világzene”, amely nem tökéletesen eredeti és népi – a sokoldalú hangzás káosz lehet. A háttérzeneként fogyasztott virtuozitás olyan elterelésekre képes, hogy fogalmunkba se ötlik a hangzás és értelem köze egymáshoz!!! Hát még a döbbenet: sokan csak vers ürügyén muzsikálnak!!!
Na, akkor inkább örökzöldet! „Tűzpiros virág”-ot „Lassan bandukolva” ha „Ebből se lesz már szerelem” – legalább a szótagok hosszát és az érzelmeket hitelesen közvetítette az egykori népszerű tánczene :)
Ki tagadná, hogy lehet átjárás vers és dalszöveg között – számtalan szövegíró gazdagítja költőink sorát... nem is egy slágerdallamot értékelnek nívós zeneszerzői teljesítményként!
Mindezek nyitja alighanem az ihletett pillanatokban rejlik – a hamisíthatatlanokban, az igaziakban.
Átszellemülés, átlényegülés nélkül nincs kapcsolódás (... témához, költőjéhez magához, az egész életműhöz akár, de még a korhoz – személyiségjegyekhez is) amint elengedettség a kikapcsolódás záloga.
Az új műalkotás, az önálló versdal szerzői között elengedethetetlen a lelki, szellemi áramlás.
Amikor a Hangraforgó megálmodta az InternetVers Fesztivált, létrejöttével 7 éven át nyújtott lehetőséget a kortárs költők és zeneszerzők, előadók élő kapcsolatteremtésére – miközben évfordulós nagyjaink egyikét másikát is új dalokkal ünnepelhették.
Egy-egy szép vers alkalomhoz illő alázatos felmutatása, a maga sugallta dallam és ritmus összhangja – igazgyöngy! Ezért fáradozott önfeláldozóan, saját szerzői ambícióit is háttérbe szorítva az azóta Ausztrália-szerte is megismert F. Sipos Bea és Faggyas László, vagyis a Hangraforgó együttes.
A versek közöttünk is kiröppenhettek köteteikből, elhagyhattak egy-egy talán csak portörlésnyire látogatott polcot!
Igen! Vélük érdemes művelni e féktelen kort.
