Mások rólunk

   Az ígéret betartatott

 Kapturné Bíró Beáta 
   Akik a húsvéti előkészületek idején szakítottak időt a Szalkai Irodalmi Napok rendezvénysorozat programjaira, örömmel üdvözölhették újra itthon Sipos Beát és Faggyas Lászlót. Egy éve már, hogy Bea és párja vándorbot és hamubasült pogácsa helyett megfogták a gitárokat, és az ország másik végében vágtak neki közös életüknek. Emlékezetes délutánnal köszöntek el tőlünk esküvőjük napján, és csak reménykedhettünk abban, hogy nem lesznek hűtlenek hozzánk. Ők akkor erősen ígérték, hogy visszajönnek, és most már együttzenélésükkel szereznek nekünk felejthetetlen perceket.
   Az ígéret betartatott. Torokszorító volt hallani újra Bea ismerős hangját, a régi és új megzenésített verseket. Sokunkban megfogalmazódott akkor a gondolat, amit ki talán nem mondtunk, de gondoltuk: milyen kár, hogy elmentek innen, milyen kár, hogy nem tudtuk itt tartani Őket!
   Űr maradt utánuk. Hiányoznak a gyönyörű, saját megzenésítésű versek, hiányzik a ma oly ritka tiszta szó, a tiszta hanggal együtt, amit a megzenésített versek nyújtanak. Ma, amikor elönt mindent a „gagyi” a könnyen emészthető (az emésztést nem is igénylő) zene, ma, amikor a lírának nincs becsülete, hiányoznak az énekmondók, akik a MŰVÉSZETET hordozzák.
   Kányádi Sándor, Bella István, József Attila versei mellett újra hallhattuk Oláh András és Losonczi Léna megzenésített alkotásait is. A művész házaspár szerénységét, kedvességét bizonyította, hogy nem a maguk eddig elért eredményeiről, előadásairól beszéltek – lett volna miről – hanem visszatérve is arról szóltak, hogyan vitték szét szerte az országba a mátészalkai költők verseit, hogyan ismertették meg ezeket Egertől Győrig. Nem tisztem a zenei hangzásról kritikát írni, de laikus hallgatóként egy színes, érett hangzás fültanúi lehettünk. A két előadó fél pillantásból értve is egymást elvarázsolt bennünket a sámánokat idéző dobszóval, a hegedűvel, furulyákkal és természetesen az alaphangszerrel, a gitárral.
   Bennem mégis keserűség maradt ezután a délután után. Nagyon sajnálom, hogy több száz kilométeres távolság megakadályoz bennünket abban, hogy többször is halljuk őket. Sokszor eszembe jut egy-egy rendezvényre készülve: milyen könnyű lenne, ha Beáék „kéznél” lennének. Nem kellene dalokon, hangzásokon törni a fejünket, hiszen Beánál mindig volt a tarsolyban valami – éppen az adott műsorhoz illő – aktuális „nóta”.
   Miután ezeket a sorokat leírtam, erőteljes szemrehányást is tettem magamnak. Mit számítanak az én önös érdekeim, amikor egy boldog párt láttam együtt, és boldogságuk szemmel látható gyümölcse is világra jött azóta. Igen, már megszületett a kis Faggyas Csenge, akihez szívből gratulálunk!
   Várunk benneteket újra, itthon, Mátészalkán!


   (MÉCSVILÁG, IV. évf., 2. sz., 6. oldal – 2004. július)   




Írások, cikkek

    Magyar táj, magyar ecsettel
       GYŐRI SZALON, 2015. december

    Jó volna szólni szebben
       GYŐRI SZALON, 2015. november

    Magyar sors a sorsom
       GYŐRI SZALON, 2015. október

    Viadalhelyeken véressen, sebessen
       GYŐRI SZALON, 2015. június

    Oly korban éltem
       GYŐRI SZALON, 2015. május

    A hangraforgó zeng a fű között
       GYŐRI SZALON, 2015. április

    Most szép lenni katonának
       GYŐRI SZALON, 2015. március

    Te csak virág légy, drága csecsebecs...
       GYŐRI SZALON, 2015. február

    Hozzád kiáltunk, Uram!
       GYŐRI SZALON, 2015. január

    Oly korban éltem én
       GYŐRI SZALON, 2014. december

    Humor a költészetben, költészet a humorban
       GYŐRI SZALON, 2014. december

    A mindenséget vágyom versbe venni
       GYŐRI SZALON, 2014. november

    Oláhné Borzován Edit írása
       2014. április

    Az énekelt versek (fél)napja
       KISALFÖLD, 2011. április

    Ötszáz évnyi magyar költészet verseivel tisztelegnek
       GYŐRI KÖZÉLET, 2011. március

    Az énekelt vers nagy erő
       KISALFÖLD, 2011. január

    És a vers kiszabadul a fehér koporsóból
       GYŐRI KÖZÉLET, 2009. október

    Az ígéret betartatott     >>>
       MÉCSVILÁG, 2004. július