Mások rólunk

   Humor a költészetben, költészet a humorban
   „Kéne egy kis hogyishíjják” a Hangraforgó együttessel

 Csiszár Antal 
   „Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni” – írta Móricz Zsigmond a Hét krajcár című elbeszélésében. A kacagás adománya lehetővé teszi az emberek számára, hogy levessék a napi gondokat, feloldják a felgyülemlett feszültséget.
A humor az élet sója, a mindennapi élet fűszerezője.
   Közhely, hogy a poén az utcán hever. Lépten-nyomon találkozunk olyan témával, jelenséggel, ami mosolyra fakaszt. Nem véletlen, hogy a humor a költészet kiapadhatatlan forrása: a költők, írók már a legrégibb időktől éltek a nevettetés adta lehetőségekkel. Arisztophanész vígjátékai, vagy a Canterbury mesék, illetve a Dekameron című művek szemléletes példái az irodalmi humornak.
   A humor orvosság a búskomorságra, hangulatteremtő egy rendezvényen. Sokszor a konfliktusok megoldásának legjobb módszere, különböző nehéz élethelyzeteken segít át. Petőfi Sándor azt írja: „Ez ínségben csak az vigasztal, hogy ennél nagyobb ínségem is vala”. A kritikai realizmus – miközben a társadalmi visszásságokat leplezte le – előszeretettel élt a nevettetés eszközeivel. Gogol humoros formában önkritikára szólított fel A revizor című drámájának mottójában: „Ne a tükröt szidjad, ha a képed ferde”. A helyzet- és jellemkomikum okoz felejthetetlen kacagtató perceket Moliére vígjátékaiban.
   A megyei könyvtár Központi Könyvtárának Klubja rendszeresen ad otthont különböző témájú, műfajú és hangulatú rendezvényeknek, ahol természetesen a humor is szívesen látott vendég. Jelképesnek tűnik, hogy a Hangraforgó együttes péntekenként lép fel itt: a munkás hétköznapokban felgyülemlett gondokat magunk mögött hagyhatjuk, amikor elfoglaljuk helyünket műsoraik előtt a nézőtéren. Munka után édes a kikapcsolódás, s ha ez még költészettel és humoros tolmácsolással is párosul, felerősíti a hétvégi fizikai és szellemi feltöltődést.
   2014. december 5-én az együttes művész-házaspárja, Faggyas László és Sipos Bea Bodroghalmi Lászlót hívták meg vendégelőadónak. Az est folyamán gyönyörködhettünk az előadók kreativitásában, ének- és hangszertudásuk virtuozitásában. Az előadott költeményekben felcsillant a finom, szellemes humor, a művészi átélés magával vonzotta a közönséget. Változatos formákban aknázták ki a humorban rejlő lehetőségeket, felhasználták az egyes szavak tagolásában rejlő lehetőségeket, ha az más mókás jelentést eredményezhetett. Epigrammák csattanóival szórakoztattak, miközben a klasszikus versmérték szabályosságában gyönyörködhettünk. Részesei voltunk palindrom játéknak is.
   Furulyaszó, hegedű muzsika, gitár akkordok voltak az énekesek kísérő társai. Egyes műsormozzanatok utaltak a közelgő szeretet ünnepére, valamint az éppen aznap esedékes Mikulásra. Bodroghalmi László amellett, hogy zeneszerző és zenekari tag, pedagógus is. Egy modern Mikulás-képet rajzolt meg az általa tolmácsolt dalban: a megénekelt Mikulás akár egy rocksztár is lehetne, nem emlékeztet az öreg, szakállas, puttonyos apókára.
   A közönség a magyar hagyományos édességből, a szaloncukorból is kapott kóstolót. Mindez a szereplők figyelmességét, közönségbarát magatartását tükrözi, mintegy érzékeltetvén: ez az est értetek van, nektek játszunk, a ti örömetek a miénk is.
   A Hangraforgó együttes sokszínűségét jelzi, hogy minden előadás az újszerűség varázsát kelti, valamennyi fellépésüket a hitelesség, a művészi átélés, a frissesség, a hangszerek mesteri megszólaltatása, valamint a közönséggel történő, csodálatra méltó kapcsolatteremtő képesség jellemzi. Az estére pontosan rímeltek Hofi Géza ismert sorai: „Lazítani, próbálj meg lazítani, / Nem győzlek tanítani, / Hogyan csináld, /Kell egy kis áramszünet, / Időnként mindenkinek, /És aztán megint mehet /Minden tovább.”
   Ez a másfél óra zenés-verses üzenet, ha rövid időre is, de felvillantotta az élet – sokszor komor – oldala melletti kellemes, vidám arcát, bevezetett a szépbe, befogadásának titkába, és részesévé tette a közönséget.


   (GYŐRI SZALON – 2014. december 10.)   




Írások, cikkek

    Magyar táj, magyar ecsettel
       GYŐRI SZALON, 2015. december

    Jó volna szólni szebben
       GYŐRI SZALON, 2015. november

    Magyar sors a sorsom
       GYŐRI SZALON, 2015. október

    Viadalhelyeken véressen, sebessen
       GYŐRI SZALON, 2015. június

    Oly korban éltem
       GYŐRI SZALON, 2015. május

    A hangraforgó zeng a fű között
       GYŐRI SZALON, 2015. április

    Most szép lenni katonának
       GYŐRI SZALON, 2015. március

    Te csak virág légy, drága csecsebecs...
       GYŐRI SZALON, 2015. február

    Hozzád kiáltunk, Uram!
       GYŐRI SZALON, 2015. január

    Oly korban éltem én
       GYŐRI SZALON, 2014. december

    Humor a költészetben, költészet a humorban     >>>
       GYŐRI SZALON, 2014. december

    A mindenséget vágyom versbe venni
       GYŐRI SZALON, 2014. november

    Oláhné Borzován Edit írása
       2014. április

    Az énekelt versek (fél)napja
       KISALFÖLD, 2011. április

    Ötszáz évnyi magyar költészet verseivel tisztelegnek
       GYŐRI KÖZÉLET, 2011. március

    Az énekelt vers nagy erő
       KISALFÖLD, 2011. január

    És a vers kiszabadul a fehér koporsóból
       GYŐRI KÖZÉLET, 2009. október

    Az ígéret betartatott
       MÉCSVILÁG, 2004. július